Egy friss kutatás azt üzeni: a fejlődő fogban nemcsak az számít, milyen sejtekből áll a rendszer, hanem az is, hol helyezkednek el. A fogkezdemény nyelv felőli és pofa felőli oldalán ülő sejtek eleve más szerepet vesznek fel, és még keverés után is hajlamosak „visszatalálni” a feladatukhoz – mintha egy építkezés munkásai címke nélkül is a megfelelő helyre állnának. Ez a felismerés abba az irányba mutat, hogy a jövőben ne csupán sejteket adjunk a hiányzó részhez, hanem a helyes térbeli koreográfiát is megteremtsük körülöttük.
A háttérben egér-állkapcson végzett, korai fejlődési szakaszban futó kísérletek állnak. A kutatók különválasztották a fogkezdemény belső kötőszövetét a nyelv és a pofa felőli oldalon, majd megnézték, milyen programok futnak a sejtekben, és hogyan viselkednek keverés után. A kép egyszerű: a nyelv felőli oldal nagyobb eséllyel adja a tényleges foganyagot, a pofa felőli inkább a kísérőszöveteket támogatja; amikor pedig mindezt állatkísérleti beültetésben próbálták ki, valódi, ásványosodó fogszerű képletek csak akkor alakultak ki, ha a „keverékben” jelen voltak a nyelv felőli sejtek is. A tanulság: a helyhez kötött utasítások döntik el, miből lesz valódi fog. Nature
Közben a világ más laborjaiban is gyorsulnak az olyan megközelítések, amelyek ugyanarra a célra lőnek, de más úton járnak. A Washingtoni Egyetem csapata például emberi őssejtekből zománctermelő miniatűr szöveteket hozott létre. Ezek a laborban növesztett „mikro-fogkezdemények” képesek a zománcképzéshez szükséges jellegzetes folyamatok beindítására, ami fontos lépcső a jövő zománc-helyreállító megoldásai felé. A hír lényege páciensek szemszögéből: nemcsak a fogbél és a dentin természetesebb gyógyulása kerülhet közelebb, hanem idővel a felszíni réteg okos javítása is. cell.com
Londonban és a hozzá köthető kutatócsoportoknál szintén izgalmas fejlemény született: olyan környezetet utánzó anyagot fejlesztettek, amely – egyszerűen fogalmazva – ráveszi a sejteket, hogy egymással kommunikáljanak, és a laborban elindítsák a fogkezdeményre jellemző szerveződést. Ez a megközelítés túlmutathat a hagyományos töméseken és implantátumokon: ha a sejtek nem passzívan „ülnek” egy anyagban, hanem utasításokat kapnak egymástól, akkor idővel élő, együttműködő fogpótlás felé léphetünk. King’s College London
A harmadik, látványos irány már a szájban, nagytestű állatban is működőképesnek tűnik. A Tufts Egyetem kutatói decellularizált fogbimbó-vázat használtak „állványként”, majd erre különböző fogeredetű sejteket ültetve miniatűr sertések állkapcsába helyezték a konstrukciókat. A beültetett darabok hónapok alatt fog-szerű szöveteket növesztettek, köztük a tartós rögzítéshez fontos elemeket is. Ez még preklinikai kutatás, de azt üzeni, hogy a biológiai úton előállított fogpótlás nemcsak kémcsőben, hanem a szájban is képes életre kelni. OUP Academic
Mit jelent mindez ma a rendelőben? A teljes fogújranövesztés még nem része a mindennapi ellátásnak. A legközelebb jelenleg a fogbél–dentin tengely természetesebb helyreállítása, illetve a fogágy regenerációja áll, miközben a zománc célzott, finom javítására irányuló kutatás ígéretes korai szakaszban van. Rövid távon az várható, hogy a beavatkozások jobban támaszkodnak majd a páciens saját szöveteinek „önszervező” képességére, és a beültetett anyagok egyre inkább irányítják a helyi sejtek együttműködését.
A következő mérföldkövek nagyjából kirajzolhatók. Az egyik a sejtek irányított elrendezése és a befogadó környezet tudatos alakítása – ezt a most említett alapkutatás támasztja alá, hiszen a sejt helye önmagában befolyásolja a kimenetelt. A másik az embereken futó programok biztonságosságának és hatásosságának bizonyítása: Japánban már zajlik az a korai fázisú vizsgálat, amely egy, a fogfejlődést természetesen fékező mechanizmust próbál átmenetileg kiiktatni súlyos veleszületett foghiánynál, és a készítmény árva gyógyszer kijelölést is kapott. A harmadik a reprodukálhatóan előállítható, átültethető fogkezdemények világa, amelyhez a laborban létrehozott környezet-mimikáló anyagok és az állatkísérletes beültetések eredményei együtt visznek közelebb. Ha ezek a lépcsők összeérnek, a fogpótlás fogalma a következő évtizedben látványosan átalakulhat: kevesebb mesterséges alkatrész, több irányított, saját szövet. OUP Academic+3rctportal.mhlw.go.jp+3toregem.co.jp+3
Végső soron ugyanaz a kép bontakozik ki minden irányból: a siker kulcsa nem egyetlen „csodaszer”, hanem az, hogy jó sejteket a jó helyre és a jó időben juttassunk, olyan környezetben, ahol képesek egymás jeleit olvasni. Ha ezt a koreográfiát megtanuljuk kézben tartani – a laborban és a műtőben egyaránt –, akkor az elveszített fog pótlása egyre inkább a páciens saját biológiájának újrahangolásáról fog szólni. Nature
Források: Dentistry.co.uk cikk a sejthely szerepéről; az eredeti, nyílt hozzáférésű tanulmány az International Journal of Oral Science folyóiratban; a zománctermelő organoidokról szóló közlemény a Developmental Cell-ben; a környezetet utánzó anyagról szóló King’s College London hír; a miniatűr sertés-modellről szóló tanulmány a Stem Cells Translational Medicine-ben; a japán klinikai program hivatalos regisztere és az árva gyógyszer kijelölés közleménye. toregem.co.jp+6dentistry.co.uk+6Nature+6