Egy páciens nemrég azzal jelentkezett, hogy szeretné eltávolíttatni az összes amalgámtömést – megelőző céllal, mielőtt MRI-re megy. Attól tartott, hogy a mágnes kirántja belőle a higanyt. Egy másik esetben az orvos közölte a pácienssel, hogy titánimplantátummal három hónapig tilos bármilyen MRI-vizsgálat. Úgy tűnik, még az orvosi körökben is akad, aki háttal ült a fizikaórán, amikor az MRI működéséről volt szó. Vagy ha nem, akkor azóta elfelejtette, hogy a titán nem vas, a higany pedig nem ugrik ki a tömésből csak azért, mert egy nagy fehér csőben fekszünk. Az emberek aggodalma sokszor érthető – az MRI valóban bonyolult, hangos, zárt és mágneses –, de amikor már töméskiszedés és implantátum-kilövés kerül szóba, az már nem tudomány, hanem városi legenda.
Az MRI, teljes nevén Magnetic Resonance Imaging, nem űrtechnológia, csak annak látszik. Egy hatalmas, fehér cső, amibe befektetnek, és ami közben furcsa zörejeket hallatszanak – mintha valaki egy nyolcvanas évekbeli printert ütköztetne egy metronómmal. A lényeg mégsem a hang, hanem az, amit a háttérben tesz a gép: egy mágneses mezőt hoz létre, majd rádióhullámokkal stimulálja a testedben lévő protonokat.
Tudományosabban: az MRI nagyon erős statikus mágneses mezőt alkalmaz – általában 1,5 vagy 3 teslásat, ami a Föld természetes mágneses mezejénél nagyjából tízezerszer erősebb. Ez a mező „sorba rendezi” a testedben lévő hidrogénatomok protonjait (főleg a víz miatt van belőlük bőven). Ezután a gép rádiófrekvenciás impulzusokat küld – nem zenét, hanem pont olyan frekvenciájú hullámokat, amik kibillentik ezeket a protonokat a mágneses térrel párhuzamos helyzetükből.
Ahogy a rádióimpulzus leáll, a protonok visszatérnek eredeti pozíciójukba. Eközben apró, mérhető elektromágneses jeleket bocsátanak ki – ezek a jelek függenek attól, hogy az adott szövet milyen sűrűségű, mennyi vizet tartalmaz, és milyen gyorsan relaxál. Ezekből a jelekből a gép számítógépe képpontokat alkot: világosabb, sötétebb, gyorsabb vagy lassabb válaszok alapján. Végül a gép nemcsak egy képet ad, hanem egy teljes 3 dimenziós ábrázolást a testedről.
A folyamat teljesen sugárzásmentes – semmiféle röntgen vagy gamma nem ér, csak mágnesesség és rádióhullám. Ettől persze még ijesztő lehet az élmény: erős mágneses tér, szűk tér, hangos zörejek. De a tudomány részéről ez talán az egyik legszelídebb nagyágyú: non-invazív, fájdalommentes, és hihetetlenül részletes képet ad az agyról, ízületekről, gerincről vagy belső szervekről – úgy, hogy közben egyetlen sejtet sem éget meg.
Az egyetlen igazi kockázat, ha valamilyen fémtárgy van a testben vagy a ruházatban. Mert a fémekben a rádiorekvenciás jelek áramot generálnak és melegednek mint a vas lábos az indukciós tűzhelyen, és vannak olyan fémek, amiket ráadásul vonz a mágnes. Innen erednek a horrorisztikus sztorik: „kilőtt implantátumok” és „felizzó piercingek”. A valóságban viszont nem ez történik.
A modern fogászati implantátumok titánból készülnek, elhanyagolható részük cirkoniumból. A vizsgálatok szerint a titán paramágneses tulajdonságú, tehát a mágneses térre magától nem reagál – implantátumként pedig teljesen stabil marad az MRI alatt. Egy irodalmi összefoglaló szerint az eddigi vizsgálatok mindegyike arra jutott, hogy a nem vas tartalmú implantátumok (így a titán is) nem okoznak kockázatot MRI-vizsgálat közbenpmc.ncbi.nlm.nih.govpmc.ncbi.nlm.nih.gov. Valóban, több kísérlet kimutatta, hogy a csontba integrált titán implantátum nem mozdul el a térben, és a rádiófrekvenciás felmelegedés mértéke is elhanyagolhatópmc.ncbi.nlm.nih.gov. Ezt a klinikai tapasztalat is megerősíti: az FDA például évente több száz MRI-balesetről kap jelentést, de ezek égési sérülésből, halláskárosodásból vagy külső tárgyakra visszavezethető eseményből áll, nem pedig fogászati implantátumokbólpmc.ncbi.nlm.nih.govfda.gov.
Ugyanakkor az implantátum anyaga befolyásolja a képminőséget. Míg a titánötvözetek rendkívül erős lokális mágneses szuszceptibilitást okoznak (hosszan elnyomva a jelet az implantátum körül). Egy in vitro vizsgálat során a titán implantátumok körül akár 14,1 mm távolságig észleltek jelhiányt az MR-képen, míg a cirkonimplantátumoknál csak elhanyagolható torzítást mutatott az MRIpmc.ncbi.nlm.nih.gov. Hasonlóan, Bohner és munkatársai mérései szerint egy 1,5 T-s felvételen a titán-implantátumok körül ~2,6 mm volt az artefaktus-sáv, míg a cirkónium implantátumoknál csupán ~0,4 mmpmc.ncbi.nlm.nih.gov. Összefoglalva: a cirkónium-oxid (fémmentes) implantátumok a legkisebb képzavart okozzák az MRI-n, a titán implantátumok pedig tartománytól függően 1–2 cm-es „árnyékot” festenek a mátrixba. A diagnosztikus áttekinthetőség szempontjából emiatt inkább a cirkónium a „barátságosabb”, viszont fogorvosi szempontból a titán a megfelelőbb. Mindenesetre biztonság tekintetében mindkettő megfelelő választás: a titán implantátum nem veszélyes, csak a kép környezetét „elmoshatja”pmc.ncbi.nlm.nih.govpmc.ncbi.nlm.nih.gov.
És a fogpótlások?
A legtöbb fogászati korona porcelánból, műanyagból vagy aránylag kevés vasat tartalmazó nem nemesfém-ötvözetből ma már ritkábban nemesfémből készül. Ezek az anyagok vagy diamágnesesek (például az arany), vagy csak gyengén paramágnesesek. A vizsgálatok szerint az ilyen koronaanyagok önmagukbannem jelentik a páciensekre nézve veszélyt MRI közbenmriquestions.com. Azonban, mint a beadott források rámutatnak, ha a korona vasnikkelt vagy krómot is tartalmazó ötvözet, akkor annak a környékén mérsékelt műtermék‐artefaktok jelenhetnek megmriquestions.com. Magyarán: egy teljesen fémmentes porcelánkorona vagy egy arany betét az MRI-ben általában észrevétlen marad, de egy erősen acélos ötvözet már elmoshatja a fog körüli jeleket. Érdekességként jegyezzük meg: az irodalom említ egy esettanulmányt, amelyben egy laza fémkorona valóban elmozdult a helyéről a felvétel alatt a mágneses erő miattmriquestions.com – ez azonban igen ritka, és általában a koronát rögzítő cement okolható. Összességében tehát a koronák esetén sem képződik „fémes pusztulás”: a páciens elsődleges „veszélye” az artefaktus a képen, nem a teste károsodása.
Tömések és tömőanyagok: Az amalgámtömések (ami ~50%-ban higany) kapcsán az elmúlt években nagy port kavartak a cikkek, miszerint a 7 T-s MRI-től megnövekedhet a higanyoldódásmedicalxpress.com. A Yilmaz et al. vizsgálata szerint ex vivo körülmények között 7 T-s MRI valóban négyszeres higanyszivárgást eredményezett a fogakból az 1,5 T-hez képestmedicalxpress.com. Ez felveti, hogy ultraerős mágnes esetén valóban káros lehet a fogászati amalgám. A mindennapi klinikai gyakorlat szempontjából azonban ennél fontosabb: az 1,5–3 T-es MRI semmilyen mérhető higanyszivárgást nem okozott, így „a betegeknek nem kell feltétlenül aggódniuk az MRI miatt”medicalxpress.commedicalxpress.com. Más tömőanyagok (arany, kerámia, kompozit) pedig nagyrészt ártalmatlannak számítanak a mágneses térben, hisz többségük diamágneses vagy igen gyengén paramágneses – MRI-compatibilis anyagmriquestions.com. Röviden: a fogtömések közül egyedül a 7 T környéke keltheti fel az aggályokat higanyszempontból, a rutinszintű 1,5–3 T-es vizsgálatoknál a tömések már csak olyan „félhősök”, amelyek időnként „beszórnak egy kis zajt” a felvételbe, de nem sebzik meg a betegetmedicalxpress.commriquestions.com.
Fogszabályozók és egyéb fémek: A fogszabályozó acélelemek – erős rozsdamentes acélból – valóban látványos artefaktusokat okoznak a fej-nyaki MR-vizsgálatokon. A szakirodalom szerint a brackettek, ívek és kapcsok rendszere rendkívül nagy térbeli torzulást hozhat létre, különösen agyi felvételekenpubmed.ncbi.nlm.nih.gov. Ezért, ha tényleg agyat, temporális lebenyt vagy teljes koponyát kell pontosan vizsgálni, sok helyen leveszik a szabályozót az MRI előtt.
Egy speciális kivétel a „mágneses” fogászati eszközök csoportja, például mágneses protézisrögzítők. Ezekben kis beépített mágnesek vannak, amelyek az MRI-ben akár elveszíthetik mágnesezettségüket, vagy nagyon nagy artefaktust okoznakmrisafety.commriquestions.com. A szakértők szerint ha a fogműben ilyen valódi mágnes van, akkor amellett a rendes fémkérdéseken túl az is felmerül, hogy a mágnes „meghülyülhet” vagy “magától elpattanhat” a rendelő 𝟏,𝟓 T-s mágnesében. Ilyen esetben bölcsebb a mágneses elemet eltávolítani vagy kitenni vizsgálat előtt.
A külföldi szakirodalom alapján összefoglalva: nem kell rettegni a fémfogaktól az MRI előtt, de nem is szabad félvállról venni a képminőséget. A normál klinikai MRI (1,5–3 T) alatt a leggyakrabban használt fogászati anyagok (titánimplantátumok, porcelánkoronák, arany- és kompozit tömések) biztonságosak – nem repülnek ki, nem mozognak, nem melegszenek túl. Mégis okozhatnak artefaktust, azaz a képen lyukat, elmosódást, ahol a fém „sötéten” jelenik meg. Ha kritikus diagnózis megy a területen, érdemes orvosilag indokolt esetben ezeket eltávolítani vagy odafigyelni a speciális protokollokra.
IA nemzetközi szakirodalom alapján egyértelmű: a legtöbb fogászati fém nem veszélyes MRI-vizsgálat során. Az implantátum nem fog kimozdulni, a tömés nem melegszik túl, a korona pedig nem robban be, mint egy sci-fiben. Amit okozhatnak, az legfeljebb a képen jelentkezik: kisebb-nagyobb árnyék, torzítás, elmosódás – főleg, ha a vizsgált terület épp a száj közelében van.
Ha valakiben mégis marad aggodalom – például nem tudja pontosan, milyen fémből készült a fogpótlása, vagy régóta beépített, ismeretlen típusú szerkezete van a szájában –, érdemes ezt előre jelezni az MR-vizsgálat előtt. De a legtöbb esetben nem kell pánik, nem kell előre tömést cseréltetni vagy implantátumot halasztani.
Az MRI nem ellenfél, és a fogászati fém sem ellenség – csak tudni kell, mire képes, és mire nem. A valódi veszély nem a szájban van, hanem abban, ha a vizsgálat előtt nem osztjuk meg a kezelőorvossal, hogy mi van a testünkben.
A hollywoodi jelenetek helyett a valóság sokkal egyszerűbb: a páciens bemegy, lefekszik, megcsinálják a felvételt, majd kijön – a fogpótlás ugyanott van, mint előtte. Legfeljebb a képen lesz egy kis zavar, nem a paciensben.
Források: A cikk állításai kizárólag angol nyelvű nemzetközi szakirodalomra épülnek. Ezek között hivatkoztunk például a Radiology vagy az American Journal of Roentgenology publikációira, az FDA oldalára, illetve nyílt hozzáférésű áttekintő közleményekre. A leírtakból a fő tanulság, hogy a fogászati fémek és az MRI kapcsolata elsősorban a kép torzulásáról szól, nem a páciens túléléséről.