A sporttal kapcsolatban hajlamosak vagyunk egyetlen irányba gondolkodni: ami javítja az állóképességet, az javítja az egészséget. Ebben a mondatban a szájüreg többnyire nem szerepel. Pedig az állóképességi sport nem csak a pulzust és az izmokat terheli, hanem a mindennapi rutinokat is átírja. Mit iszunk, mikor eszünk, mennyit kortyolunk, mennyire szárad a száj terhelés alatt. Ezek a részletek a fogfelszínen is nyomot hagyhatnak.
Egy heidelbergi kutatócsoport erre próbált választ adni: 35 triatlonistát hasonlítottak össze 35 nem sportoló kontrollszeméllyel. Klinikai vizsgálat történt, külön figyelve a cariesre és a fogerózióra. Nyugalomban nyáltesztet végeztek, és kérdőívvel rákérdeztek az evési, ivási és szájhigiénés szokásokra. A sportolóknál külön gyűjtötték az edzésmennyiséget és a sportitalok, sporttáplálékok fogyasztását is. PubMed
A legfontosabb eredmény egyértelmű: a triatlonistáknál magasabb volt a fogerózió kockázata (P = 0,001). PubMed Ez nem ugyanaz a jelenség, mint a szuvasodás. Az erózió a fogfelszín savas oldódásához kötődik, és gyakran későn válik látványossá. A tanulmány nem állít ok-okozati láncot, de azt igen, hogy ebben a sportolói csoportban az eróziós kockázat mérhetően nagyobb volt. PubMed
A szuvasodásnál már nem ilyen „tiszta” a kép. A sportolók és a kontrollcsoport között nem találtak különbséget a caries-prevalenciában, és nyugalomban a nyálparaméterek sem mutattak eltérést a két csoport között. PubMed Viszont a sportolók csoportján belül volt egy fontos jel: a caries-prevalencia összefüggött a heti összes edzésidővel (r = 0,347; P = 0,04). PubMed Magyarul: nem az látszik, hogy „a sport szuvasít”, hanem az, hogy a terhelés mennyisége mellett a kockázat elmozdulhat.
A kutatók a nyálra terhelés közben is ránéztek. A sportolók közül 15-en vállaltak egy fokozó futóterheléses pályatesztet (IRFT). A maximális terhelésnél és közvetlenül a teszt után a nyáláramlás csökkent (stimulált mérésnél P = 0,001, nem stimuláltnál P = 0,01), miközben a nyál pH-ja szignifikánsan emelkedett (P = 0,003). PubMed Ennek a gyakorlati üzenete egyszerű: terhelés alatt a szájüregi környezet megváltozik, és ez a változás a védekező mechanizmusokat is érintheti.
A tanulmány következtetése kimondja, amit sok sportoló és fogorvos tapasztalati úton már sejt: az eróziós kockázat emelkedése, az edzésmennyiséggel összefüggő caries-kockázat, és a terheléshez kötődő nyálváltozások miatt kockázathoz igazított, sportfogászati megelőzésre van szükség. PubMed Ez nem feltétlenül bonyolult beavatkozást jelent. Inkább szemléletváltást. Több figyelmet az erózió korai jeleire. Több célzott kérdést az edzés körüli szokásokról. És több következetességet a védelemben, ott, ahol a kockázat láthatóan nem „átlagos”.