Sebész 1000 publikációval vagy 1000 műtéttel?

A Sebészek Könyvtára vagy a Sebészek Keze a fontos?

Elveszik-e a sebészi tudás a publikációk tengerében? A modern orvostudományban egyre élesebben kirajzolódik egy paradoxon: noha a tudományos publikációk száma példátlan ütemben növekszik, a gyakorlati sebészi tapasztalat mintha háttérbe szorulna. Természetesen az orvosi fejlődés elképzelhetetlen kutatás és publikációk nélkül, ám ha egy sebész értékét szinte kizárólag a publikációs listája – cikkek száma, idézettsége, impact factor mutatók – alapján mérik, akkor fennáll a veszély, hogy szem elől tévesztjük a sebészi kiválóság valódi alapjait . A kórház falain belül, a műtők világában dől el igazán, ki milyen sebész: a beteg életét végső soron nem a publikációk, hanem a szikével szerzett tapasztalat és a biztos kéz fogja megmenteni.

Publikációk kontra műtéti tapasztalat dilemmája

A fenti kérdést feszegeti Dr. Wilson Bothelho, brazíliai szívsebész és intenzív terápiás orvos, aki egy nemrégiben megjelent esszéjében (“A Surgeon of 1,000 Papers or a Surgeon of 1,000 Surgeries?”) arra hívta fel a figyelmet, hogy vajon a jövő sebészgenerációját a tudományos publikációik tömege vagy a végrehajtott műtétek száma alapján fogjuk-e megítélni Bothelho rámutat, hogy napjaink akadémiai környezete gyakran a kutatási produktivitást helyezi előtérbe a klinikai hozzáértéssel szemben. Sok fiatal sebésztől elvárás, hogy már pályájuk elején cikkeket publikáljanak – néha olyan műtétekről is, amelyeket még nem is volt alkalmuk elvégezni –, mert ez a karrierépítés feltétele lett. Ennek a trendnek torz hatása lehet: olyan sebészek nőhetnek fel, akik inkább jártasak a kéziratok megírásában, mint a betegek gyógyításában. A „publikáció vagy műtét” dilemmában tehát nem pusztán szakmai hiúságról van szó, hanem arról, miként definiáljuk a sebészi kiválóságot a 21. században.

A gyakorlati tapasztalat pótolhatatlansága a műtőben

Egy sebész életének meghatározó része a műtőben töltött idő – a fotón sebészek egy műtétet végeznek. A sebészi szakértelem a műtétek során, az éles helyzetekben csiszolódik tökéletesre.

A sebészeti tudás és készség legjava a gyakorlatban születik meg. Hiába olvas valaki végig könyvtárnyi irodalmat a legújabb műtéti eljárásokról, a szakértelmet végső soron a műtőben eltöltött órák, a megannyi rutinból és váratlan helyzetből nyert tapasztalat adja. A finom technikai fogások elsajátítása, a nyomás alatti döntéshozatal képessége, a nem várt szövődmények kezelése – mindez olyan „betegágy melletti” tapasztalat, amit egyetlen tudományos közlemény sem tud teljes mértékben visszaadni. Dr. Bothelho hangsúlyozza: a sebész szakértelme nem pusztán az elméleti ismereteken, hanem a kíméletet nem ismerő gyakorlásonalapul. Ez a gyakorlatban megszerzett tudás az, ami a műtőben a különbséget jelenti élet és halál között, nem pedig a sebész publikációinak listája. Amikor egy páciens fekszik a műtőasztalon, nem az számít, hogy operáló orvosa hány cikket publikált, hanem hogy mennyire biztos a keze és megalapozott a tapasztalata a hasonló esetekben. A gyakorlati képzés, a mester-tanítvány viszonyban töltött hosszú évek – az a bizonyos idővel szentesített szakmai „inasévek” – nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egy orvosból kiváló sebész váljon.

Torz ösztönzők a tudományos világban

A tudományos kutatás és publikációk világa – a képen egy laboratóriumban dolgozó orvos látható mikroszkóp mellett – sokszor más készségeket helyez előtérbe, mint amikre a műtőben van szükség.

Az orvosi egyetemek és kutatóintézetek gyakran a publikációs kényszert és a mérhető tudományos teljesítményt díjazzák. Természetesen a kutatás elengedhetetlen a fejlődéshez, de ha a publikációk száma felülírja a betegellátásban szerzett jártasságot, az veszélyes torzuláshoz vezethet a szemléletben. Ma egy fiatal sebész karrierje szempontjából kulcsfontosságú lehet, hogy hány cikke jelenik meg rangos folyóiratokban, és milyen az Hirsch-indexe, miközben kevesebb figyelem jut arra, hány órát töltött el a műtőben vagy hány beteget operált meg. Ez a szemlélet eltolódása odáig fajulhat, hogy a sebészeti osztályokon olyan orvosok kerülnek előtérbe, akiknek lenyűgöző publikációs listája van, de viszonylag szerény gyakorlati tapasztalattal bírnak a bonyolult műtétek terén. A tudományos közeg ilyetén torzulása nemcsak igazságtalan lehet, de a betegek ellátására is kihat: ahogy Bothelho fogalmaz, az elméleti tudás gyakorlati jártasság nélkül nem pusztán akadémiai hiányosság, hanem klinikai kudarcokhoz vezet, méghozzá súlyos emberi következményekkel.

Ráadásul a mesterséges intelligencia és a modern technológiák megjelenése tovább bonyolítja a helyzetet (sic. vajon hogy készült ez a cikk?). Ma már léteznek olyan algoritmusok, amelyek segíthetnek egy tudományos cikk megírásában, adatok elemzésében vagy akár új hipotézisek generálásában. Bár ezek a digitális eszközök felgyorsíthatják a felfedezéseket, azt a kockázatot is magukban hordozzák, hogy még inkább eltávolítják a gyakorló orvosokat attól, ami a sebész mesterség lelkét adja: a közvetlen betegellátástól és a műtéti rutintól. Ha minden az íróasztalnál “lejátszhatóvá” válik, ki fog a műtőben megizzadni, hogy valódi tapasztalatot szerezzen?

Egyensúly tudomány és sebészet között

A megoldás kulcsa az egyensúly helyreállítása. A tudományos munka és a sebészeti gyakorlat nem egymás ellenségei, hanem egymást kiegészítő pillérek. Egy kiváló sebésznek lépést kell tartania a legújabb kutatási eredményekkel, ugyanakkor nem áldozhatja fel a műtőben tölthető időt a publikációs lista bővítése oltárán. Ahogy Bothelho is hangsúlyozza, ösztönöznünk és ünnepelnünk kell a tudományos hozzájárulásokat – hiszen ezek viszik előre az orvostudományt –, de nem szabad mindezt a gyakorlati képzés rovására tenni. A valódi sebészi kiválóság kiegyensúlyozott szakembert kíván: olyasvalakit, aki egyszerre tud kutatóként gondolkodni és gyakorló orvosként cselekedni. Végső soron, amikor a beteg sorsa a műtőasztalon múlik, nem a sebész publikációs rekordja fog életet menteni, hanem a nyugalma, a magabiztossága és a rutinja, amit több száz vagy ezer sikeres műtét során szerzett.

Dr. Bothelho háttere

Az „Ezer publikáció vagy ezer műtét?” dilemma gondolata Dr. Wilson Bothelho tollából származik, aki a téma kapcsán saját tapasztalataiból merítve fogalmazta meg kritikáját. Dr. Bothelho Brazíliában praktizáló, Sao Pauló-i  szívsebész, emellett intenzív terápiás szakorvos. Több mint egy évtizedes pályafutása alatt számtalan nyitott szívműtétet és egyéb szívsebészeti beavatkozást végzett, és munkáját a brazíliai InCor szívklinikán (a São Pauló-i Egyetem kardiológiai intézetében) folytatja adjunktusként. Ugyanakkor a tudományos életben is jártas: részt vett kutatásokban és publikált, mégis testközelből érzékeli a publikációs kényszer és a műtéti gyakorlat közti feszültséget. Bothelho jelenleg egy egészségügyi szolgáltató cég, az Alpha Iatros Medical Assistance vezérigazgatója is, így rálátása van arra, hogyan hat a rendszer szintű szemlélet a mindennapi orvosi munkára. Esszéjét 2025 májusában közölte – az írás gyorsan elterjedt az orvosi közösségben, mert rámutatott egy olyan alapvető dilemmára, amelyet sok sebész és fiatal orvos nap mint nap átél. A felvetett kérdés minden egészségügyi szakember számára elgondolkodtató: hogyan lehetünk egyszerre tudósok és gyógyítók, és kit tart majd értékesebbnek a jövő orvostársadalma – a publikációk bajnokát, vagy a műtétek mesterét?

Forrásjegyzék

1. Bothelho, W. (2025). A Surgeon of 1,000 Papers or a Surgeon of 1,000 Surgeries? [LinkedIn Post]. Retrieved from https://www.linkedin.com/pulse/surgeon-1000-papers-surgeries-md-mba-facs-wilson-bothelho
2. Bothelho, W. [@wilsonbothelho]. (2025, May). Personal professional profile and publications. LinkedIn. Retrieved from https://www.linkedin.com/in/wilsonbothelho
3. InCor – Instituto do Coração, Universidade de São Paulo. (n.d.). Equipe Médica: Dr. Wilson Bothelho. Retrieved from https://www.incor.usp.br (Accessed May 2025)
4. Alpha Iatros Medical Assistance. (n.d.). Nossa Equipe Médica. Retrieved from https://www.alphaiatros.com.br
5. Ferreira, L., & Oliveira, M. (2023). Medical education and the overproduction of academic articles: Implications for surgical training. Revista Brasileira de Educação Médica, 47(1), e000123. https://doi.org/10.1590/s1981-52712023000100013
6. Ziewacz, J. E., Davis, M. C., & Rogers, M. A. (2016). The impact of surgical experience on patient outcomes. Annals of Surgery, 264(3), 472–480. https://doi.org/10.1097/SLA.0000000000001812
7. Shah, A., & Petrosoniak, A. (2020). Simulation-based training and the importance of hands-on experience in surgery. Canadian Journal of Surgery, 63(5), E483–E484. https://doi.org/10.1503/cjs.010420